AZ UTOLSÓ VONAT (Cziczó - Jelinek - Müller - Papp)

Hat óra elmúlt, a nap már nem éget.
Elindulok lassan, egy vonatot elérek.
De megint eltérít egy gondolat,
nem így akartam, de elment ez a vonat.

Van még egy órám, de most hova menjek,
Olyan terasz kell, ahol nagyon szeretnek.
Ahol meghallják a bánatomat.
Nem így akartam, de elment még egy vonat.

Szomjazom egy vad szerelemre,
rád gondolok megint, a szép zöld szemedre.
Egy mélyzöld üvegből iszom le magamat.
Nem így akartam, de elment még egy vonat.

Szúrsz, mint egy kaktusz, hát ezért hívtalak?
Éjfél már elmúlt, és megkívántalak.
Ott lennék veled, hogy jól ***!
Nem így akartam, de elment minden vonat.

AZ UTOLSÓ VONAT MÁR ELINDULT PESTRE,
ITT MARADOK MEGINT AZ ÁROKBAN FEKVE.
FEJEMRE HÚZOM A CSILLAGOS EGET.
NEM TUDOM, HOGY MIKOR LESZEK MEGINT VELED.

Már megint hajnal, felkelt a nap.
Kiszáradt szám sajtburgerbe harap.
A pult mögül Judit egy vodkával biztat.
De én csak arra várok, jöjjön már egy vonat.

A bár még nyitva, olyan egyedül vagyok.
Latin zene szól, így én sem lankadhatok.
Vilmos néz szemembe, ó, micsoda zamat.
Mégis arra várok, jöjjön már egy vonat.

Megyek az úton, lábam már nem érzem.
Ledőlök egy kicsit, a csillagokat nézem.
Rohadt ez az élet, jaj, de nagyon rohadt!
Jó lenne végre, ha jönne már egy vonat.

De szép az utcánk, de szép a nyári reggel,
kár, hogy velem szemben egy durcás munkás ember.
Hazaértem, a kapun rozsdás lakat ...
Az állomáson éppen most állt meg egy vonat.

AZ UTOLSÓ VONAT ...